A hivatalos honlap szerint idén októberben hatodszorra rendezték meg a Decade of  the Mind nevű konferenciát, amely mindenféle agykutatással kapcsolatos témát hivatott bemutatni. Az eseményt idén először hozták Ázsiába, szerencsére pont a Fusionopolis nevű (a munkahelyemtől 20 percre lévő) épületbe, ahol egyébként Szabó Attila és Szabó Zsolt is dolgoznak.  

Fusionopolis (gúglizott kép). Nekem nagyon bejön külsőre. Most jövök rá, hogy a saját munkahelyemről (IME) még nem tettem fel fotót.

A konferenciába egyébként teljesen véletlenül botlottam bele. [[[[ Kis kitérő, már látom, hogy úgyis szét fog esni ez a poszt is: Zsolt nemrég repült haza meg vissza és volt annyira jó fej, hogy elhozott nekem otthonról egy könyvet, és az átadás alkalmával még egy gulyáslevesre is megvendégelt bennünket Attilával a Fusionopolisban, így találtam a konferenciára 20-án, szerdán. ]]]] Ebéd előtt az aulában a ”decade of the mind” poszterek között lézengve látom ám, hogy az IME-ben fejlesztett elektróda is ki van plakátolva a kis összekötőkábelünkkel.

Ebéd után pedig volt szerencsém kipróbálni egy elektroenkefalográfiás játékot. Az indexesek teszteltek nemrég egy hasonlót, a force trainert, aminek a lényege, hogy gondolattal lehet emelgetni egy pingponglabdát. Nekem egy x-szárnyú vadászgépet kellett felemelni a mocsárból pusztán a tudatom nem éppen mindent elsöprő erejével (kétszer kellett újrakalibrálni a gépet, amire végre ki tudta szívni az agyamból azt az 1 bitnyi információt).

Csak szerda este néztem meg a konferencia programját, és akkor szembesültem vele bosszankodva, hogy az volt az utolsó nap. No de milyen kicsi ez a város, másnap Nitish Takor a John Hopkins Egyetemről az IME épületében is fellépett, hogy bemutassa a ”forradalmasító" agy-gép kapcsolatokra épülő protéziseket. Azért nem előadottat írtam, mert az esemény show jellegű volt, úgy tűnt, a részleteket, hasznosabb infókat sajnálja tőlünk a prof. Azzal nyugtatom magam, hogy valószínűleg a többi előadás is ilyen lehetett.