Hétfőn (Aug. 9.) tartotta Szingapúr a 45. „Hurrá, elszakadtunk Malajziától” évfordulót. Eddig azt hittem, hogy a vidáman szaladó, zászlóval integető kisgyerek-giccsekben az amerikaiak a császárok, de az idei Nemzeti Nap (így hívják hivatalosan) klipje abszolút trónfosztó:
Azért nem kell megijedni. Az alkalom örömére minden évben rendeznek a belvárosban egy parádét, de az utcákat nem lepi el a klipből áradó katartikus boldogság. A szabadnap öröme viszont szolidan ott csillog az emberek szemében. Az a néhány kölkök pedig, aki nem ússza meg hurkapálcás papírzászló nélkül, integetés helyett kardozásra, fülek és anyukák piszkálására használja azt, normális gyerekhez méltó módon.
Szerencsére a hatalmas tömeg ellenére volt elég szabad tér, a csomópontokból, hidakról folyamatosan tessékelték tovább az embereket, így nem volt torlódás és csak annak kellett kissé nyomorognia, aki látni is akart valamit.
A Szingapúri hadsereg (SAF) felvonulásán vadászgépek, helikopterek, katonák és páncélos járművek százai hirdették, hogy biztonságban vagyunk, megvédenek bennünket (illetve hogy nem nagyon érdemes pattogni). A mozgó tankoszlop morajlását és az F-15-ös gépek Axl Rose-t megszégyenítő visítását hallgatva komolyan elgondolkoztam, milyen jó, hogy nem Afganisztánban vagyok. Az est fénypontjának a tűzijátékot szánták. A látvány sem volt rossz, és a felhőkarcolók visszhangzása is egészen feldobta. A durrogtatás után pedig elérkezett az est valódi fénypontja… úgy 5 perc alatt elvonult a tömeg és végre kényelmesen ki lehetett ülni a rakpartra.
Képeket majd holnap szedek össze innen-onnan, Jaromir (cseh szobatársunk) pl. elég jókat csinált. Addig itt a hivatalos honlap a fanatikusoknak: http://www.ndp.org.sg/